Miután megérkeztünk a festői nevű Aguas Calientesbe, már vártak ránk, és a szállásunkhoz vezettek. Eddig ez volt a leggyatrább, kicsit számolgatva, hogy egyesével mennyibe kerültek az út egyes elemei (vonat, busz, belépő, szállás, taxik, túravezető) világossá vált, hogy elég rossz lóra tettünk az utazási irodánkkal, kb 40%-os marginnal operálnak, amit még le is nyeltünk volna, ha cserébe valami normális szolgáltatást adnak. de nem.

 
Aguas Calientes, az Öreg Csúcs előszobája

Maga a városka jópofa, minden vendég egy nagy közös célért van ott, hogy másnap eljusson az ősi inka városba, Machu Picchuba (nagy vagy öreg csúcs), most nem írok a történelméről, akit érdekel az megtalálja, a lényeg, h kb a 15.században építették , és valszeg asztrológiai központ (ha úgy tetszik inka NASA) volt, de egyben dimenziókapu is valamint mezőgazdasági cuccokkal is kísérleteztek. A másik megoldás, hogy az egyik inka nyaralója volt, de az túl közönséges magyarázat lenne, a dimenziókapu sokkal menőbb.

Mindenesere jól tették, hogy megcsinálták, mert iszonyat szép.

Az előző napot a kisvárosban töltöttük. Semmi különös. Voltak jó tapasztalatok: baromi jó helyi kemencés pizza van, és találtunk egy tök jó sört, a cusquena negrát – édeskés barna sör. És voltak rosszak is: a jó pizza mellett egy 25%-os „local tax” sor tette teljessé  a számlát. Mi naívak nem tudtuk mire vélni a dolgot, szerencsére nem volt óriási összeg, úh nem kezdtünk méltatlankodni, arra gondoltam, h biztos valami idegenforalmi adóféleség lehet, és a környezetre költik, hogy mérsékeljék a turisták által okozott károkat, stb. Így még egy kis borravalót is adtunk. De nem. Ezt bizony zsebre tették. Este lecsekkoltam a helyet a tripadvisoron, és 45-ből 35 a szörnyű kategóriába rakta, a lehúzás miatt. Pedig tök jó panorámája volt amúgy a főtérre. Mindegy, tapasztalatnak jó volt, legközelebb óvatosabbak leszünk. Csak cash, és megbizonyosodni, hogy nincs local tax.

Ismét korán feküdtünk, mert másnap reggel 4.30-kor kelés (jó kis nászút), 5-től reggeli, majd 5.20 tól 40 perces sorbanállás a buszmegállóban (mások még korábban keltek), hogy felérjünk napfelkeltéig a hegyre. Sikerült! Kb 7-kor a lesünkön ülve megpillantottuk, ahogy a korai nap első sugarai selymesen körbefonják a gondos inka kezek által évtizedeken keresztül verejtékkel megmunkált majd elfeledett, de nemrég újjáépített falak magasztosan álló bástyáit. Körben pedig hegyek. Nagyon szép látvány volt. Mondhatni, hogy megérte az erőfeszítést.

Napfelkelte

Ezután egy 2 órás idegenvezetés, ahol sok érdekesség kiderült még azon felül is amit eddig összeolvastam (pl eléggé szerették a Napot, és mivel az istenséghez az asztológusok álltak a legközelebb, ők voltak a társadalom vezetői). Amúgy tök jól meg van szervezve a turistás rész, be van korlátozva, hogy hányan látogathatják, a buszos rendszer szigorú, de igazságos és jó színvonalú, és mindenhol lófrálnak helyi erők, vigyázva, hogy senki ne szemeteljen, vagy rosszalkodjon. Persze pár óra alatt így is rendesen megtelt a telep, de nem volt elviselhetetlen. A túravezetés után szabadprogram volt, amit nagyrészt lámavadászattal töltöttünk, miután megcsináltuk a kötelező selfie-ket. Jó arcok a lámák.

Még egy kisebb túra is belefért a SunGate-hez, ahonnan egy másféle szögből lehet látni a várost. Ez az útvonal a teljesen puhányoknak van kitalálva, de ezúttal nem a teljesítményre mentünk.

Visszafelé még a vonatozás előtt volt idő beugrani egy tegnap kiszemelt helyre és megkóstolni a passiógyümölcsös szósszal készítettt grillezett csirkemellet zöldséges quinoa körettel. jó volt. Eléggé fárasztó volt a nap, a vonatozás és egy rövid vacsi után kb este 10-re értünk a szállásra vissza Cuzco-ba. Ez egy profi hely, és nagyon jól jön, ránk fér egy kis lazulás.